- Sőt ha javasolhatok valamit.
- Persze.
Bólintok egyet.
- Menj most a lányok után.
- Benne vagyok. Jössz te is?
Kérdem tőle mosolyogva, valljuk be a csapatba ő az aki igazán kritikus szemmel nézi azt, hogy mi áll jól nekünk.
- Elmenjek?
- Micsoda kérdés? Persze.
Válaszul csak bólint egyet és abban a pillanatban felállunk és kisétálunk, az amúgy nagyon kellemes hangulatú kávézóból. Szerencsére Luke tudja, hogy hol próbálnak a lányok így rögtön oda megyünk.
- Sziasztok!
Mondjuk Lukkal a ruha szalonba beérve. A csajok rögtön mosolyogva néztek rám.
- Ezek szerint te is jössz.
Kérdi Lucy. Ismer, néha túl jól is. Tudja, hogy nem jöttem volna ide csak úgy, hogy megnézem milyen ruhákat vesznek.
- Én mondtam, hogy sikerül meggyőznöm.
Pacsizik össze Luke és Sussy.
- Na akkor nézzünk szét.
Javaslom.
Nem telet sok időben és mind megtaláltuk az a ruhát ami viselni akartunk szombaton. Csak én nem. A barátunk is élvezte a vásárlás, szinte egy kis divatbemutatót tartottunk neki. Már-már szomorúan távoztam volna a szalonból, de aztán megláttam álmaim ruháját. Hosszú krém színű ruha volt, derekánál egy fekete vastagabb szalag és rajta egy fekete rózsa. A válla féloldalas volt, és azt is egy apró kövekkel díszített anyag virággal volt díszítve, ami alig volt észrevehető, annak köszönhetően, hogy teljesen a vállamra simul. Én még ilyet ruha iránt nem éreztem, de ebbe beleszeretem.
Gyorsan fizetek, és már viszem is el. Az a jó ebbe a ruhába, hogy bárhova máshova is felvehetem.
- Már csak cipő kell.
Szólal meg az egyik lány.
- Elintézzük még azt is?
Kérdezi a divatszakértő Luke.
- Ha már itt vagyunk.
Vonok vállat, legalább így látnánk egybe az egész szettet.
- De nálam nincs annyi pénz.
Mondja Lucy. Sajnos ő nem olyan helyzetbe van mint én. Nem keresnek annyit a szülei, épp, hogy a ruhát megtudta venni.
- Nem baj, fizetem én. Vagy majd összedobjuk.
Ő mindig mellettem állt, most annyi baj legyen, hogy veszek neki egy cipőt.
- Ne aggódj már.
Mondja Sussy.
- Össze dobjuk a pénzt. Aztán majd megadod.
- De csajok...
- Elég volt nincs de. Fogad el.
Látszik rajta, hogy nem szívesen használja ki az alkalmat, biztos vagyok benne, hogy úgy intézi, hogy a lehető legkevesebbe kerüljön.
Gyorsan végeztünk a boltban, én egy egyszerű feketét vettem, se túl magas, se túl alacsony. Szerencsére nem vehetek fel hét centiméternél magasabbat, mert akkor már majdnem 180 cm magas lennék és az meg már, hogy nézz ki, hogy magasabb vagyok jó pár fiúnál. Persze megvettük azt a cipőt is amit Lucy szeretett volna. Nem került sokba, pont ahogy számítottam rá.
Majd kajálni mentünk, és végül haza.
*pár nap múlva*
Ahogy teltek a napok egyre idegesebb voltam, de végül is csak eljött ez a nap is. Szombat reggel van, már az éjszaka nem úgy aludtam ahogy szoktam. Jó alvókám van, de most kifejezetten nem aludtam, vagy ha még is maximum 5-6 órát, és ezt sem egy huzamba. Gyorsan megfürdök, majd robogok le a lépcsőn a konyhába. Csak pár falatott vagyok képes enni, Anne és Dean látja láttam, hogy nincs túl jó kedvem, ezért inkább békén hagynak. Valljuk be ez most ebbe a helyzetben a legjobb döntés amit meg hozhatnak. Tudják, hogy most egy jó szavam se lenne, nem csak hozzájuk, senkihez sem. Még a postáshoz sem, pedig vele viszonylag jóba vagyok. Már amennyire egy postással jóba lehet lenni.
Reggeli után elkezdtem készülődni, nem túlzottan érdekel, hogy csak este ötre jönnek értem a többiek. Legalább a hajamat elkezdem megcsinálni, vagy legalább is próbálkozok. Igazából csak laza hullámokat akartam, de nem nagyon ment, így inkább Anne személyét kérem meg, hogy segítsen.
Aki amúgy nagyon szívesen megcsinálja.
- Nem úgy volt, hogy nem mész?
- De.
- És?
- Mi és?
- Ki miatt mész?
- A csajok miatt. Meg Luke miatt. Sikerült nekik rábeszélniük.
- Csoda.
Válaszul csak megrántom a vállam.
- Azt hittem, hogy az új srác miatt mész.
- Tudod. Hinni a templomba kell, nem itt.
Mosolyodok el.
- Amúgy mert mért mentem volna miatta?
- Mert, látszólag jól kijöttök.
- Nem nagyon beszéltem vele. Amúgy meg te ezt honnan tudod?
- Vannak beépített embereim.
- Sussy?
- Talán.
Nevetünk el egyszerre. Jó hallani, hogy jól kijönnek a " családom " és a barátaim.
* 16:30 *
Viszonylag gyorsan sikerült elkészülnöm. Már csak annyi van hátra, hogy fel vegyem a ruhám. Ami sikerülne egyedül, ha nem lenne cipzár a hátán. Így a " bátyámra " vár az a feladat, hogy felhúzza azt. Amit ő készségesen meg is tesz nekem. Pont elkészülök mikorra jönnek értem a skacok. Sosem késnek, ezt is imádom bennük. Gyorsan felkapom a retikülöm, ami pont akkora, hogy elfér benne a bankkártyám és a papírjaim. A jegyemet nem én hozom, Lukenál van. tudja ha nálam lenne akkor valószínűleg eladnám csak azért, hogy ne kelljen mennem. Sietek le a lépcsőn, az alján ott vár rám Dean, Anne és a barátaim.
- Hagyj készítsek pár képet. Álljatok oda.
Mutat mellém.
- De Anne...
- Csitt! Egyszer vagy végzős, valamint a szüleid biztos büszkék lennének rád.
Mikkor befejezi, összeszorul a gyomrom. Már egy könny végig akar folyni az arcomon, mikor azt letörli Dean.
- Ne merj nekem sírni, ne is gondolj most rájuk. Ők is ezt akarnák. És most engedjetek ide bennünket is és csináljatok rólunk is egy képet.
Helyet cserélnek és átkarolják a derekam. Mosolyt erőltetek az arcomra a fényképerejéig. Semmi kedvem menni, inkább felmennék a szobámba egyedül.
- És most egyedül is.
Gyorsan felveszek egy pózt és egy mosolyt. Ez van, most már megyek és csak azért is jól fogom magamat érezni.
- Kész?
Csak bólint Anne akit ezúttal fényképésznek neveztek ki a többiek. Gyorsan nyomok egy puszit a két leendő szülők arcára és már is megyek ki az ajtón.
Gyorsan ide értünk. Legelső lépésben, mint amúgy minden iskolában, fényképezkedni megyünk. A kísérő fiú beáll középre Sussy mellé, én meg a másik oldalára, Lucy meg mellém. Gyors volt a fényképész. Így mehetünk is a dolgunkra utána.
Párperc múlva az történt amit megjósoltam. Luke csajozik, Sussy táncol, Luccy meg épp alkoholt önt a puncsba, én meg egyedül üllök a négyszemélyes kör asztal mellet és unottan bámulok a tömegbe, mikor valaki megszólít.
- Azt hittem, hogy nem jössz.
Felnézek és Adamet látom. Leült velem szembe.
