Csak kajálunk és beszélgetünk, átlagos dolgokról, olyan dolgokról amiről mindenki beszél és akár minden nap. Csakhogy egyszer valamit elkezd magyarázni Skylar.
- Lana, én nem akartam.
Nyög valami ilyesmit a tanár úr.
- Mit?
Értetlenkedek. Nem értem mit akar, mit nem akart csinálni.
- El kell mondanom valamit.
Sóhajt egy nagyot.
Furcsán nézek rá. Talán a tegnap estével kapcsolatban mond valamit?
- Tudod tegnap éjszaka nagyon részeg voltál.
Bólintok egyet. Ezt tudtam eddig is, meg is érzem a hatását.
- Én is ittam egy picit. De te elakartál esni, én elkaptalak és utána megcsókoltuk egymást, és tudod utána csak történtek a dolgok.
Hadarja gyorsan a mondanivalóját. Alig- alig értek belőle valamit, de a lényeg átjött.
- És ezt mért csak most mondtad el nekem?
- Féltem mit szólsz hozzá.
- De Skylar mit szólnék? Idegesnek kéne lennem?
Valószínűleg így kéne éreznem, de én semmit sem érzek. Se ijedséget, se haragot, inkább örömöt. Örülök neki, mert lehet, hogy úgy érez irántam mint én régen iránta. Szeretem sőt imádtam még gólya koromban őt. Főleg azért mert megértett.
- Nem tudom. Talán?
Nézz rám kérdően.
- Inkább örömöt érzek.
- Miért?
- Nem tudom.
- Elmondhatok még valamit?
Kérdezi, én csak bólogatok. Kíváncsi vagyok ezek után, hogy mit akar.
- Szeretlek.
Nézz mélyen a szemben. Nagy mosollyal fogadom a hírt. Elkap a hév és megcsókolom, nem ellenkezik, sőt közelebb húzz magához.
- Örülök a válaszodnak.
Mosolyog rám, miután szétválnak ajkaink. Megfogom a kezét.
- És mi lesz ez után?
Nézek a szemébe.
- Csak titokba csinálhatjuk.
Mondja ki nemes egyszerűséggel.
- És ez tényleg ilyen könnyű lenne?
- Több szálloda van az országba mint amennyi folyó.
Bólogatok, igaza van, ott a legjobb. Ha szállodába megyünk valószínűleg nem kapnak rajta.
*Pár hónap múlva egy szállodába*
Liftezek fel a szobába. Végre találkozok vele, mármint a sulin kívül. Hála nem buktunk még le, de ha még is ne talán-talán lebuknánk, akkor ő ellen rendőrségi eljárás indulna, engem meg kirúgnának a gimiből. De szeretem és vállalnék mindent érte.
Felérek a szobához, kétszer kopogok, hogy tudja én vagyok az. Kinyitja Skylar az ajtót, átkarolom a nyakát és meg akarom csókolni. De eltol magától, kérdően nézzek rám. Megfogja a kezem és a kanapé felé húzz.
- Lana.
Nézz mélyen a szemembe.
- Mond Skylar!
Mosolygok rá.
- El kell mondanom valamit.
- Azt ugye vágod, hogy ugyan ezt mondtad mikor össze jöttünk?
Mosolygok még mindig. Nem tudom, hogy mit akar mondani, remélem nem szakítani akar.
- Tudom Lana.
Mosolygok.
- Lana, tudod, hogy gyerekeim vannak.
Bólogatok csak. Tudom, hogy két kislánya van és azt is tudom, hogy beadta a válási papírokat is.
- Lana még mindig szeretem a feleségem. És a minap beszélgettünk, újra hozzám költöznek a gyerekekkel.
A mosoly lelankad az arcomról, könnycseppek gyűlnek a szemem sarkában. Nem tudok megszólalni csak tátogok. Megakarja simítani a karom, de hirtelen felpattanok a kanapéról.
- Ne érj hozzám!
Ordítok rá.
- Lana.
Megpróbál megnyugtatni, de most nem tud.
- Te csak ne Lanáz itt nekem! Felfogtad, hogy te veted el a szüzességemet?! És azt, hogy szerelmes lettem beléd?!
Az utolsó mondatnál már ömlött a szemeiből a könny.
- Lana.
- Ne, hagyj békén!
Mondom miközben kirohanok a szobából. Az ajtóból még utoljára utánam kiabál. Mért nem fut utánam, mért nem állít meg? Miért?
Bőgve futok el mindenki mellet az utcán, csak Adamet hallom amint utánam kiabál. Nem érdekel, csak futok amíg el nem érem a város szélén lévő régi hidat.
Megállok a korlát előtt, és kiáltást hallok, hátra nézek, Adam fut felém. Nem érdekel, átlépek a korláton. És csak nézem az alattam lévő folyót. Csak elengedem a korlátot és lelépek a vascsőről amin eddig álltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése