//Adam szemszöge//
Átkarolom Lana mellkasát és vissza húzom a korlát másik felére. Ömlik a szemeiből a könny miközben össze esik. Erőtlen testét fogom a korlát mellet a járdán. Nem engedem el, nem fogom hagyni, hogy véget vessen az életének. Hozzám bújik, szorosan tartom.
- Lana, miért csináltad ezt?
Kérdezem tőle, mikor már abbahagyja a sírást. Ám amint felfogta a kérdést, újra elkezdet bőgni. Nem tudott válaszolni, hisz levegőt is alig kapott. Nyugtatom, simogatom a fejét, míg álomba nem sírja magát. Szegény, gyenge és vételen. Haza kell vinnem, biztos otthon vannak már a szülei. De vajon mért tette ezt? Hisz látszólag jó élete van. Megvan mindene pénz, család, igaz barátok.
Fogok egy taxit, majd berakom a taxi hátsóülésére és beülök mellé. Emlékszem még a címére.
Kiszállok a taxiből fizetés után kiveszem Lanát is. A karomba viszem az ajtó elé és csöngetek. Egy harminc év körüli nő nyit ajtót.
- Dean gyere!
Kiált a háta mögé. Egy, a nővel valamivel idősebb fickó rohan az ajtóhoz.
- Mi történt?
Tekint rám a nő, miközben a pasas át veszi tőlem a lányt.
- Le akart ugrani egy hídról.
Belé fagyot a szó.
- Gyere be.
Mondja fél perc után.
Szinte automatikusan megyek be a konyhába és leülök az egyik székre.
- Nem tudom, hogy mi történt. Én csak annyit láttam, hogy fut a híd fele bőgve.
- Lefektetem.
Jön le a pasas a lépcsőről.
- Dean és Anne King.
Fog velem kezet.
- Adam Cook. Ne haragudjanak meg, de Lana nem Evans?
- De.
Mondja Dean. Vajon miért csak ennyivel rendezett le?
- Én mostanában boldognak láttam. Mindig mosolygott.
Mondja Anne.
- Nem tudom, hogy mi történhetett, de nem beszélhetnék vele ha felébred?
Szeretném, ha elmondaná, hogy mi a baja. Aggódom érte, szeretem és szeretnék neki segíteni.
- Persze.
//10 perc múlva//
Megadtam nekik a számomat. Remélem tényleg keresni fognak.
//Pár nap múlva//
Egy jól ismert dallamot halok a zsebemből, megnézem, de számot nem jelez ki.
- Igen tessék.
Szólok bele érces hangon.
- Szia Adam! Itt Dean. Csak megszeretnélek kérni, hogy beszélj Lanával.
- Máris indulok.
És avval a lendülettel le is rakom a telefont.
Sietek minél előbb oda kell érnem.
Becsöngetek a házba, Anne nyit ajtót.
- Gyere. Fent van a szobájában, és nem beszél senkivel.
- Még a lányokkal sem?
Kérdezem tágra nyílt szemmel.
Anne csak szomorúan csóválja a fejét.
- Azt reméltük, hogy talán veled beszélne.
- Megpróbálom.
Mondom mire már felértünk Lana szobájához. Hármat kopogok az ajtón és résnyire kinyitom.
- Bejöhetek.
A szemembe néz és bólint, belépek a szobájába és becsukom magam mögött az ajtót. Lassan elsétálok az ágyig és leülök.
- Lana mi történt?
Nem reagál rá semmit.
- Lana nekem elmondhatod. Szeretnék neked segíteni, és szeretném, ha boldog lennél.
Még csak rám se néz.
- Hát jó.
Felállok és elindulok kifelé a szobából.
- Köszönöm, hogy hazahoztál.
Hallom a hátam mögül. Megfordulok és vissza ülök a lány mellé.
- Elmondod mért tetted?
Átölel és elkezd sírni a vállamon, viszonozom ölelését miközben gyengéden simogatom hátát.
- Az életem romokban hever.
Mondja alig érthetően.
- Miért mondod ezt?
- A szüleim halottak, és az akit szerettem becsapott... KIHASZNÁLT!!
Mondja ordítva.
- Nyugi, minden helyre jön. Itt van neked Anne és Dean, meg a barátaid... Meg persze és is.
Rám néz a kisírt szemeivel, majd szorosan átölelem.
- Ki használt ki?
Nem tud válaszolni, szemeiből ömlik a könny és szipog.
- Skylar.
Mondja halkan, két szipogás közt. A kezem ökölbe szolúr és legszívesebben most azonnal megkeresném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése