5.Remélem tudok fogni egy taxit

Rögtön elkapom róla a szemem, fölrakom a kezeimet az asztalra és elkezdek az ujjaimmal játszok. Arra koncentrálok, mit sem rá. Persze figyelek rá, sőt.

Válaszul csak megrántom a vállam. Én nem is jöttem volna, ha a többiek nem beszélnek rá.
- Elégé szűk szavú vagy.
- Hát na.
Válaszolok neki, és felemelem a tekintettem rá.
- Szépek a szemeid.
Elmosolyodok.
- Köszönöm.
A bókokat mindig is szeretem, de ki ne szeretné. Főleg ha az illetőt dicsérik.
Megint lenézek a kezemre. Érzem ahogy néz, nagyon helyes srác valljuk be, nem is értem miért itt ül és mért nem táncol valamelyik cicával. Hirtelen lelassít a DJ.
- Nincs kedved táncolni?
Felkapom a tekintettem, mosolyogva néz rám.
- Nem tudok táncolni.
- Ne aggódj, én sem.
Legyint egyet, majd feláll és felém nyújtja a kezét. Megfogom és ő felvezet a táncparkettra. Lassan lecsúsztatja a kezeit a derekamra, én pedig átrakom az enyémeket a nyakán. Elkezdjük felvenni a ritmust. Ő vezet, tényleg nem tudok táncolni, így jól is teszi ezt.
- Nem is táncolsz rosszul.
Mondom, immár a szemébe nézve.
- A lassúk még mennek.
Mosolyodik el. Atya Úr Isten! Ilyet ne csináljon, mert mindjárt itt ájulok el.
- Mért velem táncolsz? Bárki mást választhattál volna.
- Te voltál a legszimpatikusabb.
- Persze.
- Tényleg így volt.
- Nyugi, elhiszem.
Teljesen ellazulok, nagyon régen éreztem ilyet. Régen beszélgettem osztálytárssal, Lukekon, Lucyn és Sussyn kívül.

Pár perc múlva a DJ átváltott egy sokkal pörgősebb zenére. Elengedtem a nyakát és vissza ültem, követett ő is.
- Látom, tényleg nem szeretsz táncolni.
Csak bólintok egyet.
- Valamit esetleg inni?
- Nem, de nem is ajánlom neked.
- Mert?
- Vagy legalábbis puncsot egyáltalán nem igyál, ha nem akarsz berúgni.
- Ó! Ti így csináljátok?
- Mindig van valaki olyan aki önt bele valamennyi alkoholt.
- Értem.
Ránézek a telefonom kijelzőjére.
- Ne haragudj, de mennem kell.
Intek egyet és felállok az asztaltól.
- Kivel mész haza?
- Egyedül, gyorsan haza érek.
- Biztos?
Bólintok egyet, nagyon jól esik, hogy ilyen velem.
- Szia!
- Szia!
Köszönünk el egymástól.

Meg kell keresnem a lányokat, szerintem Sussyt hagyom, hagyj táncoljon. De Lucyt minden kép meg kell keresnem.

Nem kell túl sok idő és megtalálom a lányt. Bulizik mint az állat, picit már becsípet, de még észnél van.
- Figyelj megyek haza.
Bököm meg a vállát, hogy rám figyeljen.
- Oké, oké. Csak vigyáz magadra.
Nyomunk egy puszit egymás arcára, és elindulok. Bevallom picit félek egyedül haza menni, hiszen éjszaka van és már járkálnak olyan emberek járnak az utcán, akikkel nem nagyon szeretnék velük találkozni. De elindulok, remélem tudok fogni egy taxit.

Kint álok az utcán és nagyban nézem hátha látok egy taxit, de nem láttam. El kell indulnom akkor gyalog, hátha találok út közben egy taxit.

* pár perccel később*

Gyorsan szedem a lábaim, minél előbb hazaérjek. De meglátok magam előtt egy körülbelül tíz fiú. Látszik, hogy nem túl józanok, biztos belém fognak kötni, vagy még rosszabb is lehet. De az út másik oldalára nem mehetek át, mert nincs másik oldala. A telefonomat a kezembe készítem, hogy ha esetleg valami baj van legalább nagyobb esélyem van, hogy segítséget hívjak. Elindulok feléljük, gyorsan megyek, essünk túl rajta.

Bemegyek közéjük, hallom ahogy utalásokat tesznek. Egyikőjük megfogja a fenekem, vissza fordulok és megpofozom azt a fiút aki feltehetően csinálta. Majd lefognak, rángatózok, kiabálok. Próbálok kiszabadulni a szorításukból. Küzdök amennyire tudok, rugdosok.

Kiabálást hallok és annyit látok csak, hogy a srácok elmennek, engem elengednek. Nem tudom, hogy mi történik de el kéne futnom, de látni akarom a megmentőmet ezért inkább maradok. Olyan ember jön velem szembe akire egyáltalán nem számítottam. Adam az, vérző szájjal és monoklival a szeme körül.
- Jól vagy?
Bólintok.
- De ezt nekem kéne tőled kérdezni.
Válaszul csak bólint és mosolyog.
- Ne mosolyog. Inkább gyere hagyj kezeljem le a szád. Megadok egy fagyasztott valamit a szemedre.

*otthon*

- Gyere be.
Nyitom ki a bejárati ajtót.
- Szüleid nem fogják észrevenni?
Összeszorul a szívem, de erősnek mutatom magam.
- Nem.
Kurta válasszal válaszolok, hála a Anne és Dean nincsenek ma este itthon. Anne szüleinél töltik a hétvégét. Csak azt várták meg, hogy elmenjek a bálba.
- Nyugodtan ülj le.
Mutatok egy székre az ebédlő asztal mellé. Leül én meg keresek valami fagyasztott cuccot a fagyasztóba.
- Meg se köszöntem még.
Mondom miközben kutakodok.
- Rá se ráncs. Te is megtetted volna.
- Persze, hogy megtettem volna, bár nem bírtam volna elverni őket.
- Segítettem volna.
Mondja, mosolyogva. Vagy legalább is én úgy gondolom, mert lehet érezni a hangján.
- Bocsi de csak ezt találtam.
És a kezébe nyomok egy lefagyasztott dobozos gyümölcs levet. Majd gyorsan elmegyek a földszinti fürdőbe, hogy kihozzam az elsősegély dobozt.
- Tényleg ne vedd a tolakodásnak azt amit mondok, de szerintem ki kéne gombolni az inged, hogy nem keljen kidobni.
És közben mutatom azt a kis műanyag dobocskát, amiben egy vérvörös anyag van. Ami ha ruhára kerül az életben nem szeded ki belőle.
Ő kigombolja az ingét, én meg elvörösödök. Ő meg csak mosolyog.

   

4. Azt hittem, hogy nem jössz

- Sőt ha javasolhatok valamit.
- Persze.
Bólintok egyet.
- Menj most a lányok után.
- Benne vagyok. Jössz te is?
Kérdem tőle mosolyogva, valljuk be a csapatba ő az aki igazán kritikus szemmel nézi azt, hogy mi áll jól nekünk.
- Elmenjek?
- Micsoda kérdés? Persze.
Válaszul csak bólint egyet és abban a pillanatban felállunk és kisétálunk, az amúgy nagyon kellemes hangulatú kávézóból. Szerencsére Luke tudja, hogy hol próbálnak a lányok így rögtön oda megyünk.


- Sziasztok!
Mondjuk Lukkal a ruha szalonba beérve. A csajok rögtön mosolyogva néztek rám.
- Ezek szerint te is jössz.
Kérdi Lucy. Ismer, néha túl jól is. Tudja, hogy nem jöttem volna ide csak úgy, hogy megnézem milyen ruhákat vesznek.
- Én mondtam, hogy sikerül meggyőznöm.
Pacsizik össze Luke és Sussy.
- Na akkor nézzünk szét.
Javaslom.

Nem telet sok időben és mind megtaláltuk az a ruhát ami viselni akartunk szombaton. Csak én nem. A barátunk is élvezte a vásárlás, szinte egy kis divatbemutatót tartottunk neki. Már-már szomorúan távoztam volna a szalonból, de aztán megláttam álmaim ruháját. Hosszú krém színű ruha volt, derekánál egy fekete vastagabb szalag és rajta egy fekete rózsa. A válla féloldalas volt, és azt is egy apró kövekkel díszített anyag virággal volt díszítve, ami alig volt észrevehető, annak köszönhetően, hogy teljesen a vállamra simul. Én még ilyet ruha iránt nem éreztem, de ebbe beleszeretem.
Gyorsan fizetek, és már viszem is el. Az a jó ebbe a ruhába, hogy bárhova máshova is felvehetem.
- Már csak cipő kell.
Szólal meg az egyik lány.
- Elintézzük még azt is?
Kérdezi a divatszakértő Luke.
- Ha már itt vagyunk.
Vonok vállat, legalább így látnánk egybe az egész szettet.
- De nálam nincs annyi pénz.
Mondja Lucy. Sajnos ő nem olyan helyzetbe van mint én. Nem keresnek annyit a szülei, épp, hogy a ruhát megtudta venni.
- Nem baj, fizetem én. Vagy majd összedobjuk.
Ő mindig mellettem állt, most annyi baj legyen, hogy veszek neki egy cipőt.
- Ne aggódj már.
Mondja Sussy.
- Össze dobjuk a pénzt. Aztán majd megadod.
- De csajok...
- Elég volt nincs de. Fogad el.
Látszik rajta, hogy nem szívesen használja ki az alkalmat, biztos vagyok benne, hogy úgy intézi, hogy a lehető legkevesebbe kerüljön.


Gyorsan végeztünk a boltban, én egy egyszerű feketét vettem, se túl magas, se túl alacsony. Szerencsére nem vehetek fel hét centiméternél magasabbat, mert akkor már majdnem 180 cm magas lennék és az meg már, hogy nézz ki, hogy magasabb vagyok jó pár fiúnál. Persze megvettük azt a cipőt is amit Lucy szeretett volna. Nem került sokba, pont ahogy számítottam rá.
Majd kajálni mentünk, és végül haza.

*pár nap múlva*

Ahogy teltek a napok egyre idegesebb voltam, de végül is csak eljött ez a nap is. Szombat reggel van, már az éjszaka nem úgy aludtam ahogy szoktam. Jó alvókám van, de most kifejezetten nem aludtam, vagy ha még is maximum 5-6 órát, és ezt sem egy huzamba. Gyorsan megfürdök, majd robogok le a lépcsőn a konyhába. Csak pár falatott vagyok képes enni, Anne és Dean látja láttam, hogy nincs túl jó kedvem, ezért inkább békén hagynak. Valljuk be ez most ebbe a helyzetben a legjobb döntés amit meg hozhatnak. Tudják, hogy most egy jó szavam se lenne, nem csak hozzájuk, senkihez sem. Még a postáshoz sem, pedig vele viszonylag jóba vagyok. Már amennyire egy postással jóba lehet lenni.
Reggeli után elkezdtem készülődni, nem túlzottan érdekel, hogy csak este ötre jönnek értem a többiek. Legalább a hajamat elkezdem megcsinálni, vagy legalább is próbálkozok. Igazából csak laza hullámokat akartam, de nem nagyon ment, így inkább Anne személyét kérem meg, hogy segítsen.
Aki amúgy nagyon szívesen megcsinálja.
- Nem úgy volt, hogy nem mész?
- De.
- És?
- Mi és?
- Ki miatt mész?
- A csajok miatt. Meg Luke miatt. Sikerült nekik rábeszélniük.
- Csoda.
Válaszul csak megrántom a vállam.
- Azt hittem, hogy az új srác miatt mész.
- Tudod. Hinni a templomba kell, nem itt.
Mosolyodok el.
- Amúgy mert mért mentem volna miatta?
- Mert, látszólag jól kijöttök.
- Nem nagyon beszéltem vele. Amúgy meg te ezt honnan tudod?
- Vannak beépített embereim.
- Sussy?
- Talán.
Nevetünk el egyszerre. Jó hallani, hogy jól kijönnek a " családom "  és a barátaim.

* 16:30 *

Viszonylag gyorsan sikerült elkészülnöm. Már csak annyi van hátra, hogy fel vegyem a ruhám. Ami sikerülne egyedül, ha nem lenne cipzár a hátán. Így a " bátyámra " vár az a feladat, hogy felhúzza azt. Amit ő készségesen meg is tesz nekem. Pont elkészülök mikorra jönnek értem a skacok. Sosem késnek, ezt is imádom bennük. Gyorsan felkapom a retikülöm, ami pont akkora, hogy elfér benne a bankkártyám és a papírjaim. A jegyemet nem én hozom, Lukenál van. tudja ha nálam lenne akkor valószínűleg eladnám csak azért, hogy ne kelljen mennem. Sietek le a lépcsőn, az alján ott vár rám Dean, Anne és a barátaim.
- Hagyj készítsek pár képet. Álljatok oda.
Mutat mellém.
- De Anne...
- Csitt! Egyszer vagy végzős, valamint a szüleid biztos büszkék lennének rád.
Mikkor befejezi, összeszorul a gyomrom. Már egy könny végig akar folyni az arcomon, mikor azt letörli Dean.
- Ne merj nekem sírni, ne is gondolj most rájuk. Ők is ezt akarnák. És most engedjetek ide bennünket is és csináljatok rólunk is egy képet.
Helyet cserélnek és átkarolják a derekam. Mosolyt erőltetek az arcomra a fényképerejéig. Semmi kedvem menni, inkább felmennék a szobámba egyedül.
- És most egyedül is.
Gyorsan felveszek egy pózt és egy mosolyt. Ez van, most már megyek és csak azért is jól fogom magamat érezni.
- Kész?
Csak bólint Anne akit ezúttal fényképésznek neveztek ki a többiek. Gyorsan nyomok egy puszit a két leendő szülők arcára és már is megyek ki az ajtón.

Gyorsan ide értünk. Legelső lépésben, mint amúgy minden iskolában, fényképezkedni megyünk. A kísérő fiú beáll középre Sussy mellé, én meg a másik oldalára, Lucy meg mellém. Gyors volt a fényképész. Így mehetünk is a dolgunkra utána.

Párperc múlva az történt amit megjósoltam. Luke csajozik, Sussy táncol, Luccy meg épp alkoholt önt a puncsba, én meg egyedül üllök a négyszemélyes kör asztal mellet és unottan bámulok a tömegbe, mikor valaki megszólít.
- Azt hittem, hogy nem jössz.
Felnézek és Adamet látom. Leült velem szembe.

      

3.Lana eljössz velünk a bálba?

Hangos bemondó után rögtön jött is a tanár és elkezdte az órát, ezért Sussy nem bírta rögtön kibeszélni a bállal kapcsolatos híreket és dolgokat. Így csak óra után jött ide hozzánk nagy boldogan.
- És mit vesztek fel?
Forgatom a szemem, annyira imádom, hogy ilyen hiperaktív és picit gyerekes.
- Nem hiszem, hogy elmegyek majd.
Mondom, de a mondat végére mind meredten és lesújtóan néznek rám. Na ez hiányzik, hogy ők leszúrjanak.
- Mi az, hogy nem jössz?
- Ne már tök jó lesz. Majd mind együtt megyünk.
A csajok rögtön rám "ugrottak".
- De ha egyszer nem akarok elmenni.
És kérlelően nézek  Lukera, remélem, hogy kitud ebből a helyzetből húzni.
- Gyerekek szerintem hagyjuk Lanára a döntést.
És kacsint egyet. Remélem nem akar majd meggyőzni, úgy is csak unatkoznék. Luke biztos felszedne egy kis libát, Sussy végig foglya táncolni, Lucy pedig inni fog. Már mint nem alkoholt, mert nem lehet behozni alkoholt. De mindig van egy - két fiú aki behoz és általában belekeveri a gyümölcspuncsba, Lucy meg ismeri ezeket a fiúkat. Én meg csak ülnék az asztalnál, zabálnék és néha táncolnék Sussyval, persze öt percet, hogy a lehető legkevesebb figyelmet vonjam magamra.
- Ne haragudjatok, de nekem matek órám lesz.
Sietek a matekórára, mert a tanár nem annyira jó fej, főleg azért mert nagy szigorúság van az óráin.

Nagy nehezen beértem az órára, pont beértem becsengőre, így legalább nem kaptam egy jó nagy adag lebaszást. Be csengetek és bejött a tanár is a terembe, elkezdi az órát. Baromi unalmas lesz, főleg ezért mert nem fogunk semmit érteni és ő még esélyt sem ad arra, hogy megértsük.

*párperc múlva*

Belép valaki terembe, a tanár a legessleg dühösebb tekintetével  nézi az ajtóra. És ekkor belép az új srác. Most kap a pofájára.
- Á!!! Mr. késő. Az a nagy szerencséje fiatal úr, hogy új még az iskolában. Nálam ez lesz első és utolsó eset. Mert ha késni fog be se jöjjön.
A srác csak bólogat.
- Üljön le.
És a mellettem lévő székre mutat. Jaj de jó. A padtársam lesz az a fiú akibe lassacskán belezúgok. De erős leszek és nem így fogok tenni.

Gyorsan eltelt ez az óra. Éppen pakolok össze és mosolyogva megszólít a padtársam.
- Szia! Adam vagyok.
Nyújtja felém a kezét. Megfogom és határozottan megrázom azt.
- Én Lana.
Mosolygok rá. el kezdt kalapálni a szívem. De gyorsan leállítom, már amennyire tudom.
- Jössz a bálra?
Kérdi.
- Nem, nem hiszem.
Válaszolok neki miközben pakolok be a táskámba.
- Kár! Akkor nem találkozunk ott.
Vállat vonok, vajon miért mondta ezt.
- Ne haragudj de mennem kell. Szia!
Köszönök el és intek egyet.

 Hála az égnek ma csak két órám volt, mert tanári értekezlet van ma. Lucy és Sussy ruhát mennek nézni és Luke meg én elmegyünk kávézni. Gondolom jegyet vesz mert még nincs itt a suli előtt.

- Szia!
Mosolyog és nyom két puszit az arcomra.
- Mizu?
- Nincs semmi. Neked milyen volt a napod?
Kérdi.
- Nem volt semmi különös. A legizgalmasabb dolog az volt, hogy matekon mostantól mellettem ül az új srác.
- És normális?
- Aha.
Vonok vállat, igazából tökre az volt.
- Mehetünk?
Intek a kávézó felé. Luke csak bólint egyet.

*kávézóban*

- Mit parancsolnak?
Kérdezi a valószínűleg diákmunkás lány tőlünk de főleg a mellettem álló fiútól.
- Egy barackos mangós és egy narancsos banános smoothiet kérünk mondom, és Luke fizet. Rendes, soha nem engedi, hogy én fizessem a sajátom vagy az övét. Leültünk egy asztalhoz, míg várjuk,hogy kihozzák az italokat. 
 - Lana van egy meglepetésem.
Mondja tágra nyílt szemekkel.
- Igen?
Úúú remélem valami jó. És előhúzza a zsebéből a meglepimet.
- Lana eljössz velünk a bálba?
És lerakja a jegyeket az asztalra. Elhúzom a számat, de már nem mondhatok nemet.
- Te aztán tudod, hogy kell rá venni dolgokra. De akkor holnap el kell mennem ruhát nézni.
- Van ez így, de legalább eljössz.