Válaszul csak megrántom a vállam. Én nem is jöttem volna, ha a többiek nem beszélnek rá.
- Elégé szűk szavú vagy.
- Hát na.
Válaszolok neki, és felemelem a tekintettem rá.
- Szépek a szemeid.
Elmosolyodok.
- Köszönöm.
A bókokat mindig is szeretem, de ki ne szeretné. Főleg ha az illetőt dicsérik.
Megint lenézek a kezemre. Érzem ahogy néz, nagyon helyes srác valljuk be, nem is értem miért itt ül és mért nem táncol valamelyik cicával. Hirtelen lelassít a DJ.
- Nincs kedved táncolni?
Felkapom a tekintettem, mosolyogva néz rám.
- Nem tudok táncolni.
- Ne aggódj, én sem.
Legyint egyet, majd feláll és felém nyújtja a kezét. Megfogom és ő felvezet a táncparkettra. Lassan lecsúsztatja a kezeit a derekamra, én pedig átrakom az enyémeket a nyakán. Elkezdjük felvenni a ritmust. Ő vezet, tényleg nem tudok táncolni, így jól is teszi ezt.
- Nem is táncolsz rosszul.
Mondom, immár a szemébe nézve.
- A lassúk még mennek.
Mosolyodik el. Atya Úr Isten! Ilyet ne csináljon, mert mindjárt itt ájulok el.
- Mért velem táncolsz? Bárki mást választhattál volna.
- Te voltál a legszimpatikusabb.
- Persze.
- Tényleg így volt.
- Nyugi, elhiszem.
Teljesen ellazulok, nagyon régen éreztem ilyet. Régen beszélgettem osztálytárssal, Lukekon, Lucyn és Sussyn kívül.
Pár perc múlva a DJ átváltott egy sokkal pörgősebb zenére. Elengedtem a nyakát és vissza ültem, követett ő is.
- Látom, tényleg nem szeretsz táncolni.
Csak bólintok egyet.
- Valamit esetleg inni?
- Nem, de nem is ajánlom neked.
- Mert?
- Vagy legalábbis puncsot egyáltalán nem igyál, ha nem akarsz berúgni.
- Ó! Ti így csináljátok?
- Mindig van valaki olyan aki önt bele valamennyi alkoholt.
- Értem.
Ránézek a telefonom kijelzőjére.
- Ne haragudj, de mennem kell.
Intek egyet és felállok az asztaltól.
- Kivel mész haza?
- Egyedül, gyorsan haza érek.
- Biztos?
Bólintok egyet, nagyon jól esik, hogy ilyen velem.
- Szia!
- Szia!
Köszönünk el egymástól.
Meg kell keresnem a lányokat, szerintem Sussyt hagyom, hagyj táncoljon. De Lucyt minden kép meg kell keresnem.
Nem kell túl sok idő és megtalálom a lányt. Bulizik mint az állat, picit már becsípet, de még észnél van.
- Figyelj megyek haza.
Bököm meg a vállát, hogy rám figyeljen.
- Oké, oké. Csak vigyáz magadra.
Nyomunk egy puszit egymás arcára, és elindulok. Bevallom picit félek egyedül haza menni, hiszen éjszaka van és már járkálnak olyan emberek járnak az utcán, akikkel nem nagyon szeretnék velük találkozni. De elindulok, remélem tudok fogni egy taxit.
Kint álok az utcán és nagyban nézem hátha látok egy taxit, de nem láttam. El kell indulnom akkor gyalog, hátha találok út közben egy taxit.
* pár perccel később*
Gyorsan szedem a lábaim, minél előbb hazaérjek. De meglátok magam előtt egy körülbelül tíz fiú. Látszik, hogy nem túl józanok, biztos belém fognak kötni, vagy még rosszabb is lehet. De az út másik oldalára nem mehetek át, mert nincs másik oldala. A telefonomat a kezembe készítem, hogy ha esetleg valami baj van legalább nagyobb esélyem van, hogy segítséget hívjak. Elindulok feléljük, gyorsan megyek, essünk túl rajta.
Bemegyek közéjük, hallom ahogy utalásokat tesznek. Egyikőjük megfogja a fenekem, vissza fordulok és megpofozom azt a fiút aki feltehetően csinálta. Majd lefognak, rángatózok, kiabálok. Próbálok kiszabadulni a szorításukból. Küzdök amennyire tudok, rugdosok.
Kiabálást hallok és annyit látok csak, hogy a srácok elmennek, engem elengednek. Nem tudom, hogy mi történik de el kéne futnom, de látni akarom a megmentőmet ezért inkább maradok. Olyan ember jön velem szembe akire egyáltalán nem számítottam. Adam az, vérző szájjal és monoklival a szeme körül.
- Jól vagy?
Bólintok.
- De ezt nekem kéne tőled kérdezni.
Válaszul csak bólint és mosolyog.
- Ne mosolyog. Inkább gyere hagyj kezeljem le a szád. Megadok egy fagyasztott valamit a szemedre.
*otthon*
- Gyere be.
Nyitom ki a bejárati ajtót.
- Szüleid nem fogják észrevenni?
Összeszorul a szívem, de erősnek mutatom magam.
- Nem.
Kurta válasszal válaszolok, hála a Anne és Dean nincsenek ma este itthon. Anne szüleinél töltik a hétvégét. Csak azt várták meg, hogy elmenjek a bálba.
- Nyugodtan ülj le.
Mutatok egy székre az ebédlő asztal mellé. Leül én meg keresek valami fagyasztott cuccot a fagyasztóba.
- Meg se köszöntem még.
Mondom miközben kutakodok.
- Rá se ráncs. Te is megtetted volna.
- Persze, hogy megtettem volna, bár nem bírtam volna elverni őket.
- Segítettem volna.
Mondja, mosolyogva. Vagy legalább is én úgy gondolom, mert lehet érezni a hangján.
- Bocsi de csak ezt találtam.
És a kezébe nyomok egy lefagyasztott dobozos gyümölcs levet. Majd gyorsan elmegyek a földszinti fürdőbe, hogy kihozzam az elsősegély dobozt.
- Tényleg ne vedd a tolakodásnak azt amit mondok, de szerintem ki kéne gombolni az inged, hogy nem keljen kidobni.
És közben mutatom azt a kis műanyag dobocskát, amiben egy vérvörös anyag van. Ami ha ruhára kerül az életben nem szeded ki belőle.
Ő kigombolja az ingét, én meg elvörösödök. Ő meg csak mosolyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése