11. Jössz suliba?

//Lana szemszöge//
Bőgök. Hogy lehettem ennyire...szánalmas. Én szeretem őt, de eldobott mikor visszajött a felesége. Mit is gondoltam, meddig fog ez tartani? Évekig vagy ő lesz az én férjem? Szerencse, hogy Adam ott volt velem, és nem ugrottam le a hídról. Nem ilyen halált érdemlek, sokkal rosszabbat, fájdalmasabbat.
Elmondtam mindent lényeges dolgok Adamnek, dühös rá. Én is az vagyok, de még sem verem meg, inkább csak elkerülöm és átmegyek egy másik órára, hogy a lehető legkevesebbet kelljen vele találkoznom .
Nem hagyom, hogy itt hagyjon a mellettem ülő fiú. Oda bújok hozzá, ne hogy elmenjen és megverje Skylart. Ahogy sírok elálmosodok, és szépen lassan lecsukom szemeimet és elalszok Adam mellkasán.

//Hajnali hat órakor//
Még mindig a mellkasán van a fejem, ő pedig átkarolta a derekam. Neki dől a falnak és horkol, nem lehet neki kényelmes ez a póz. Ránézek az órára, és meg lep a látvány. Hajnal van, három órán belül kezdődik a suli. Nem tudom miért de elmegyek, úgy se fog senki észrevenni. Felkelek és elkezdek készülődni.
Mire elkészülök felébred Adam is.
- Jó reggelt!
Mondja álmosan.
- Jó reggelt. Hogy aludtál?
- Köszönöm jól. Te?
- Mondjuk, úgy, hogy nem sírtam.
Átölelt.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Együtt túl jutunk ezen is.
Válaszul csak hozzábújok.
- Jössz suliba?
Bólintok.
- Indulhatunk.
Mondom unott hangon, bólint és elmegyünk.

//Szakkör ellőt//
Adam egész nap velem volt, de sajnos most nem lehet itt, Kellet nekem még anno tesi szakköre jelentkeznem, így most nem kerülhetem el Skylart.
- Jó estét Tanár úr!
Lépek be a tornaterembe.
- Szia Lana!
Köszön rám. Nem nézek rá.
- Ketten leszünk csak.
Felkapom a fejem.
- Óóó nem, nem.
Megfordulok és elindulok kifelé, de megfogja a kezem.
- Lana ne haragudj, de....
- De mi? Majdnem leugrottam miattad egy hídról!!
Nem ordítok vele, pedig legszívesebben ezt tenném, de még valaki meghallaná.
- Hogy csinálhattad ezt?
- Ezt komolyan kérdezed?
Csóválom meg a fejem.
- Tudod Skylar, a szüleim meghaltak, te kihasználtál, normális ember ezt nem bírná ki.
- De...
- Hagyj elmenni.
Megfordulok és kimegyek, elindulok haza.
Már sötétedik, egy viszonylag kihalt út mellet kell elmennem. Vajon, mért nem hallgattam meg, lehet, hogy bocsánatot akart kérni, de ha nem így lett volna akkor én...én biztos, hogy felpofoztam volna. Jön egy autó, eldobom a táskám és kilépek elé.