Végül sikerül erőt vennem magamon és gyorsan lekezelem a száján lévő kis sebet.
- Ez egy darabig piros lesz.
Csak megrándítja a vállát, miközben mélyen a szemembe néz.
- Hát készen is lennénk.
Mondom miközben hátra lépek tőle pár lépést. Ő meg csak néz, Olyan gyönyörű mély barna szemei vannak. Mindig az ilyen pasik voltak az eseteim. A legutolsó barátomnak is ilyen volt a szeme, persze az már négy éve volt.
- Begombolhatod.
Mutatok az inge felé, ő gyorsan cselekszik.
- Szépek a szemeid.
- Köszönöm.
És evvel a lendülettel le is sütöm őket.
- Rajtad nem volt zakó?
Kérdezem tőle figyelem elterelésként.
- De volt. Csak oda adtam valakinek, mert fázott.
Válaszul csak bólintok. Biztos, hogy egy lánynak adta oda, nem is értem, hogy most miért van itt. Biztos nem érdeklem, vagy csak pont a rosszabbik fiú fajtába tartozik.
- Köszönöm, hogy kimentettél a fiúk közül.
Csak legyint.
- Ugyan már. Még hányszor fogod megköszöni?
Egy féloldalas mosollyal válaszolok neki.
- Hát köszönök mindent, de most mennem kell.
- Ugyan, ezt csak én köszönhetem meg neked. Vigyáz el ne verjenek útközben.
- Akkor majd jössz és megvédesz.
Mind a ketten elnevetjük magunkat, és ő fel áll a székről és elindul a bejárati ajtó felé. Én követem őt egészen az előszobáig. Kinyitja az ajtót és kilép rajta. Nyújtja a a gyümölcsleves dobozt felém, visszanyomom a kezét.
- Jegeld a szemed még haza nem írsz.
Csak mosolyog.
- Szia!
Intek egyet.
Ő elköszönés képen nyom két puszit az arcomra, elpirulok.
- Szia!
Ő is int egyet és kilép az ajtón, becsukja maga után. Azt hiszem, hogy szerelmes lettem belé. De most le kell, hogy feküdjek. Hétfőn találkozni fogok vele, és ha akkor is ilyen közvetlen biztos, hogy végleg belefogok szeretni.
Már megint hétfő van, de már jövőhéten tavaszi szünet, ami öröm az ürümbe. Kikelek az ágból, gyorsan megreggelizek és elindulok egyedül az iskolába. Tesivel kezdek. Mindig utáltam, de mikor kilencedikes lettem, kaptam egy nagyon-nagyon jó tesi tanárt. Ami a legérdekesebb, hogy mindig figyelt rám. Nem egyszer vigasztalt meg mikor rosszkedvem volt.
Gyorsan átöltözöm, mindig én vagyok az első kint a pályán, vagy a tornaterembe. Egyedül Skylar tanár úr szokott beelőzni. De ma nem.
Mint mindig sietek ki, de meglátom őt. Adam már kint van, picit felhúzott az az igazság. Legalább egy valamiben én voltam az első. Mosolyogva jön ide hozzám.
- Szia!
- Szia!
Mosolygok.
- Jó gyorsan átöltöztél.
- Hát tudod, eddig mindig én voltam az elő.
Dicsekedek el neki.
- A tanár?
Válaszul csak megrándítja a vállát. Ez fura mindig időben itt szokott lenni, kivéve ha másnapos, akkor semmi kép nem ér ide időben.
- Szeretsz tesizni?
De mire Adam megkérdezi befut a mi hőn szeretet tanárunk.
- Persze imádja. Főleg mióta én tanítom neki.
Mondja mosolyogva drága tesi szakértőnk.
Bólintok én is a fiú fele. Ez pontosan így van ahogy a tán úr mondja. Apropó tanár úr, elégé nyúzottan néz ki.
- És mentek valahova a tavaszi szünetben?
Kérdezi Sylar.
- Én nem.
Rándítja meg a vállát a mellettem álló fiú.
- Mi megyünk.
- A mi alatt Luke-t, Sussy-t és Lucy-t érteted?
- Igen.
- És hova mentek.
- A......szüleimnek volt egy kis nyaralójuk egy tópartján.
Elcsuklik a mondat közben a hangom. Skylar tudja, hogy miért, de Adam nem. Talán el se tudja képzelni, hogy mi történhetett a szüleimmel és velem. Talán még a repülőről sem hallott, ami lezuhant annó és amin rajta voltam a szüleim.
A gondolat menetemből a tanár zökkent ki.
Gyorsan elteltek az órák, sőt az egész hét. Ma vasárnap van, és ma délután megyünk el a nyaralóba. Gyorsan össze kell készülnöm. Előveszem a sporttáskám és elkezdem belepakolni a legfontosabb holmikat, fogkefe, tusfürdő, törülköző stb. Gyorsan végzek ezekkel, így áttérhetünk a nem annyira fontos dolgokra, fürdőruha, több póló, több nadrág és egy egybe ruha illetve magassarkú. Nem nagy ez a táska, de valami baromi sok dolog és cuccom fér bele, elképesztő!
Hamar eltelt ez a pár óra, amíg vártam a srácokra. Nem szívesen hagyom itt egyedül a házat, de ma estére már itthon lesz Anne és Dean. Megérkeztek értem, szóval gyorsan bezárom a bejárati ajtót és beülök Luke kocsijába.
- Mehetünk.
Jelentem ki, a sofőr indítja az autót. Alig két óra múlva ott is leszünk.
* két óra múlva*
Olyan mintha csak most indulnánk. Kiszállunk az autóból, Adam a csomagokért egy míg én kinyitom az ajtót. Át pillantok a szomszédba, egy kis busz áll az udvarba. Kíváncsi vagyok, hogy kik lehetnek azok, sosem voltak a szomszédba, vagy legalábbis mikor mi is itt voltunk. Aztán megpillantom őt és a fiú röpi csapatot.
- Á szóval Tanár úr, maga a röpi csapat edzője.
Mondom neki mosolyogva, erre ő ide jön a kerítéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése